2021. április 28. Egy szabadnapos apa feljegyzései: Tisztelettel a Fiamnak, köszönettel a Csapatnak!

Sportszülő vagyok, két évvel ezelőtt hokis apuka lettem. Arra, hogy ez valójában mit jelent, igazán csak múlthét szombaton jöttem rá.

2018 novemberében egy napon, amikor megérkeztem a gyerekért az oviba az óvónő kezembe nyomott egy cetlit, melyre egy telefonszám volt felírva, azzal az üzenettel, hogy az ovis korcsolyázást tartó oktatóé, aki szeretne Albert szüleivel beszélni. Még aznap délután felhívtam. A telefont egy mély hangú úr vette fel. Bemutatkozott, elmondta, hogy látta, hogyan mozog Albert a jégen és szeretné, ha elvinnénk a Hokisuliba, mert ott jobban tudnak a gyerekekkel foglalkozni, mint az ovis foglalkozásokon. Albert ügyes és a suliban több fejlődési lehetősége lenne a fiamnak.

A Hokisuliban egyfajta előkészítő foglalkozást tartanak, amely során a gyermekek és a szülők nagyobb betekintést nyerhetnek az utánpótlás-nevelésbe, s jobban megismerkedhetnek a jégkoronggal. Rábólintottam és ezzel meg is lett a péntek esti programunk. Akkor még nem sejtettem, hogy évekre előre.

Észre sem vettük, olyan gyorsan eltelt két hónap és már vettük is ez első hoki felszereléseket.

2019 januárjában már a Pólus Pingvinek u8 jégkorongcsapatával edzettünk, még mindig minden pénteken, de egy helyett két órát. Tavasszal pedig már igazolt játékosa lett Albert a Pólus Pingvineknek. Amennyire sokan ismerek a Pólus Centert, olyan kevesen tudják, hogy a magyar jégkorong utánpótlásnevelés egyik meghatározó szereplőjének székhelye is a bevásárlóközpontban található. Több válogatott játékos és profi jégkorongozó kapta meg az alapokat Nagy Attila vezetőedző műhelyében.

Heti három edzés és a legtöbb vasárnap torna. Így teltek a hónapok, évek. Voltak nehéz időszakok, amik az idő múlásával szép emlékké változtak. Ilyen időszak volt a 2020. márciusi leállás, amikor is közel két hónapig nem volt lehetőségünk szervezett jeges edzésre. A munka azonban nem állt meg, és rá kellett jönnöm, hogy az otthoni edzésnek is megvan a maga varázsa. Főleg, ha jégkorongról beszélünk és tavasz van. Nekem is jobban bele kellett folynom az edzésekbe. Hiszen az edzők által küldött feladatok megfelelő végrehajtását a szülők felügyelték és dokumentálták, a felvételeket pedig heti kétszer el kellett nekik küldeni. Ők megnézték és javították az esetleges hibákat. Ennek köszönhetően nem szedtünk össze behozhatatlan lemaradást és mikor újra elkezdődtek a jeges edzések ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk.

Hétről hétre ugyan az a program: edzések, tornák. Mígnem elérkeztünk a szezon utolsó tornájáig. Ez egy meghívásos torna volt Szegeden a Szegedi Hoki Klub szervezésében. – Ezúton köszönjük még egyszer, hogy lehetővé tették, hogy átéljük azokat a pillanatokat. – A tornán hat csapat vett részt, három szerb, három magyar. A házigazda Goodwill Pharma Szegedi Vízmű csapata, a Dunaújvárosi Acélbikák, és a Pólus Pingvinek képviselte a hazai oldalt. Szerbiából Vojvodina, NS Stars, és a Spartak Subotica érkezett. Két három tagú csoportba osztották a csapatokat. Három szerb és három magyar. Mi az NS Stars-al és a Spartak Subotica-val kerültünk egy csoportba. A szerbektől tartottunk egy kicsit, mivel az edzőnknek nem volt jó tapasztalata velük. Más fajta hokit játszanak, mint mi. Jobban preferálják a kemény játékot már ebben a korosztályban is.

Az első meccseket két szerb csapat ellen játszottuk. Meglepetésünkre nem történt semmi olyan ütközés, ami egy szupermini tornán nem férne bele a játékba. Még nagyobb meglepetésünkre kapott gól nélküli, fölényes győzelmeket arattunk ellenük, így csoport elsőként jutottunk tovább és játszhattunk a döntőbe jutásért. Az ellenfelek a házigazdák voltak. Ez a mérkőzés nehézkesebb volt, mint a korábbiak. Ennek ellenére magabiztosnak mondható 3-1 arányú győzelemmel jutottunk a döntőbe.

Tudom, a sportújságírás egy külön szakma, ennek ellenére megpróbálom a legjobban éreztetni azokat a pillanatokat, amelyek egy életre emlékezetessé tették azt a tizennyolc percet.

A kezdő bedobásnál sikerült elütnünk a korongot, majd két dunaújvárosi játékost a palánk ellen megtartva egy jó paszt követően kapura törni vele. Sajnos a támadó játékosunk csele nem sikerült, és az időközben hátra érkező védő át tudta ütni mellőle a pakkot a túloldalra. Ezt követően a Dunaújváros lendületből vezette a kapunkra a korongot, és egy határozott lövéssel fejezte be a támadást, ami szerencsére kaput tévesztett. A következő néhány tíz másodpercben nem tudtunk kijönni a térfelünkről, aminek meg is lett a böjtje.

A kezdő sípszó utáni 53. másodpercben hátrányba kerültünk. A korai kapott gól nem nyomta rá bélyegét a játékunkra. Egy kiegyenlített küzdelmet láthattunk a következő néhány percben. Talán lehet mondani, hogy egy kicsivel jobbak is voltunk. Többször veszélyeztettük a Bikák kapuját. Azonban a helyzeteink rendre kimaradtak, köszönhetően többek között a kapusuk remeklésének. A mérkőzés hatodik percében a pálya szélén megugró dunaújvárosi játékost csak szabálytalanság útján sikerült megállítani. A játékvezető büntetőt ítélt, és ezzel kettő gólos hátrányba kerültünk.

Játékunk lendületén a második gól sem csökkentett, sőt egy perccel később egy remek kiugrásnak köszönhetően szépítő találatot szereztünk. A játék képe nem változott, továbbra is kiegyenlített harcot láthattunk. Mind két oldalon adódtak lehetőségek, szép próbálkozások, nagy védések. Érezhető volt, hogy egy apró hiba és gól fog születni valamelyik oldalon. Sajnos a hibát mi vétettük, amit ki is használtak és ismét két gólosra növelték előnyüket az Acélbikák. A gól után lehetett látni, hogy játékunk képe megváltozott és valamifajta görcsösség mutatkozott a csapaton.

Próbálkoztunk, próbálkoztunk de csak nem akart beakadni egy árva lövés sem, mígnem a 14. percben megtört a jég. Egy szerencsés gólnak köszönhetően szépítettünk! Még fel sem ocsúdtunk a gólörömünkből, amikor újból bevettük a Bikák kapuját. Egy perc alatt két gól és egyenlítettünk! Külön szépsége a dolognak, hogy az egyenlítő gólnak minimális köze volt a szerencséhez. Tudatos paszt követően egy jól helyezett tudatos lövést láthattunk. 3-3.

Az egyenlítő találatot követően futott át az agyamon először, hogy megnyerjük a tornát, annyira megváltozott a csapat játéka. Tisztán látszódott Rajtuk az akarat. Elmúlt a görcsösség és újra a saját játékunkat játszhattuk. Ennek meg is lett az eredménye és két perccel az egyenlítő találat után megszereztük a vezetést. A negyedik gólunk volt, ami görcsössé tette ellenfelünket és ez a játékukon is meglátszott. A Pingvinek megérezhették ezt, mert olyan felszabadult hokit kezdtek játszani, aminek köszönhetően még két találatot szereztek. Így 6-3-as végeredménnyel nyerték a döntőt, a tornát pedig veretlenül. 27 szerzett és 5 kapott góllal.

S mit jelent sportszülőnek lenni? Nézzétek: